2017. január 24., kedd

Gyűlöllek szeretni, 1. fejezet

Sziasztok! :) Amint ígértem és látjátok, meghoztam az első fejezetet az új sztorimból. Ez is, és a következő is a két főszereplőm karakterének bemutatására szolgál. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ;) A következő női szemszögből lesz, és egy hét múlva teszem majd fel. Sietek, ahogy tudok, nem sokáig kell már elviselnetek ezt az előnytelen színösszeállítást (sokan panaszkodtatok rá sajnos, teljesen jogosan!), hiszen a következő design már világos lesz. Előre is köszönöm az olvasást, ha meg még hozzászólást is kapok, az már csak hab a tortán :) izgatottan várom a véleményeteket!
Puszi: Anett :)
1.
Bálint

„Budapest VIII. kerületi, faszán berendezett, jó állapotban lévő lakásomat független, 18 év feletti fiatal csajnak, hosszú távra kiadnám, azzal a feltétellel, hogy a városban való tartózkodásom ideje alatt, havonta 4-5 éjszakát én is a lakásban töltenék. Cserébe az ott tartózkodásért bérleti díjat nem kérek, a rezsit szintén én állom. Érdeklődni a hirdetés alján található számon, vagy e-mailben: bigdick@freemail.hu”
Elégedetten elvigyorodtam. Fogtam a telefonomat, és lefotóztam a néhány perce feltett hirdetésemet. Nesze, Tomi! Örüljél. Felléptem Facebookra, és azonnal ráírtam a haverra.
Bálint: itt van megcsináltam az esti piálást te állod ;)
Már előre jól szórakoztam Tomi reakcióján. Árgus szemmel bámultam a számítógépem monitorját. A várt hatás nem maradt el.
Tomi: TE IDIÓTA BALFASZ o.O KOMOLYAN KIRAKTAD???? :DDD állat vagy ember
Már bántam, hogy nem személyesen mondtam el neki.
Bálint: látod h ott van xD
Tomi: és ha kajakra felhív majd valaki?
Bálint: erősen kétlem :D ki az a hülye aki erre reagál?
Tomi: aztán néznél egyet, ha beállítana egy hatvanas banya bibircsókkal az orrán, mi? :D
Amint felvillant az üzenet, hangosan felnevettem.
Bálint: kihajtom a denevéreket aztán had szóljon
Tomi: BASZDMEG TÖKI MEGHALOK :DDD
Bálint: azt azért ne este iszunk
Tomi: alap ;) szólok gyurinak meg dezsőnek is
Bálint: muszáj a dezsőt is hívni? -.-
Tomi: ja, gyuri haverja
Bálint: én meg a te haverod és eskü ha meghívod azt a fasztaligát akkor nem lesz több seggrepacsi
Tomi: fúj barom :Daz eddig se volt
Bálint: dehogynem csak nem tudtál róla cicafül ;) na most lépek nyolckor a sakálban legyél dezsőmentesen ám!
Tomi: oké te meg hozz cigit
Miután elköszöntem kiléptem a Facebookról, majd felálltam és egy cigarettával a számban kiálltam az erkélyre. Festői kép tárult elém. Bal felől egy félig omladozó, a szocializmus idején épült panel meredt rám, jobbról pedig Lenke néni, aki csak akkor vett fel ruhát a lakásában, ha fázott. Én is olyan megszállottan figyeltem mindig az időjárás-előrejelzést, mint a muter, mert tudtam, hogy a fecskék visszatértével arányosan nő Lenke néni ledobott ruháinak száma. Olyankor félve merészkedtem ki cigizni, nehogy olyat lássak, amit nem biztos, hogy kéne. A novembervégi csípős időnek hála Lenke néni most két pulóverben nézte a szappanoperáját, tökéletesen ráláttam. Fasza. Tehát még náluk sem kapcsolták be a fűtést.
Mélyet sóhajtottam, mielőtt beleszívtam volna a cigimbe. Nagyon reméltem, hogy Tomi tényleg nem hívja meg Dezsőt a történtek után. Ha mégis, majd beverem a szakállas pofáját. Rákönyököltem a korlátra, úgy néztem le az utcára. Egy kislányon akadt meg a tekintetem, akit majdnem elhúzott a hatalmas táskája. Tejfölszőke haja kócosan állt a feje tetején, vékony kabátjának a háta csúnyán kikopott. Mind ugyanazzal a szörnyeteggel küzdünk, gondoltam. Azt a kevéske vagyonomat tettem volna rá, hogy a lány sem szokott hozzá a főtt kajához. Mondják, hogy a pénz nem boldogít, de azért a gazdag embereknek sokkal kisimultabb általában az arcuk. Három emelet magasságból nem láttam a kislány arcát, de nem is kellett, anélkül is el tudtam képzelni. Észrevettem, hogy a kiszemeltem megszaporázta a lépteit, miközben az út túloldalára tekintgetett. Azonnal megláttam a veszélyforrást a cingár, barna képű fiú személyében, aki úgy osont a járdán, mintha egy titkos bevetésen lenne. Támadt egy tökéletes ötletem. Visszasiettem a lakásba kezemben a félig elszívott cigivel, kinyitottam a sarokban álló szekrényemet. Elhúztam a számat, és a tenyerembe zártam a fegyveremet. Éppen időben léptem ki megint az erkélyre. A fiú átkelt az úton, és a lány háta mögé került. Megtámasztottam a műanyag puskát, és elkiáltottam magam:
– Hé!
A fiú felkapta a fejét, a fekete szeme elkerekedett, amint meglátott. A szőke pöttöm is megtorpant, hátrafordult, enyhén maszatos arcán a félelem tükröződött. Céloztam, és lőttem. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, ugyanis akkorát durrant, hogy még nekem is csengett utána a fülem. A fiú felordított, pedig biztos voltam benne, hogy nem találtam el, és nyakát behúzva elinalt az ellenkező irányba. Felhorkantottam, és a lány felé fordítottam a fejem. Addigra ismét mozgásban volt, szinte futott. Jobban megijedt tőlem, mint attól a sötétképűtől, állapítottam meg csodálkozva.
– Azért szívesen – morogtam, majd szívtam még egy utolsót a cigiből, és beledobtam a borosüvegbe, aminek az alján állt a víz.
Visszavittem a játékpuskámat, kivettem belőle a gumilövedékeket. Kinga szerint gyerekes vagyok, amiért szeretem ijesztgetni az embereket, meg a galambokat, de neki amúgy sem tetszett soha semmi, amit csináltam. Valószínűleg ezért is csalt meg és dobbantott mellőlem. Amúgy is, gondoljon, amit akar, senki kedvéért nem fogok megváltozni. Főleg nem egy olyanért, aki a haverom ágyában jobban érzi magát, mint az enyémben.
Nyolc előtt tíz perccel magamra kaptam egy bomberdzsekit, a szőke hajamat lelapítottam, a fejembe nyomtam egy baseball sapkát, rá a pulcsim kapucniját. Hivatalosan is tróger lettem. Magamhoz vettem több doboz cigit, és elhagytam a lakást. Minden lépcsőfordulónál megálltam, mintha edzeni mennék. Kocogtam egy kicsit, majd folytattam az utamat lefelé. Mire a rozoga lépcsőházba értem már egészen bemelegedtem. Kilöktem a kaput, és zsebre dugott kézzel, leszegett fejjel balra fordultam a Sakál irányába. Sietősen szedtem a lábam, hogy minél hamarabb fedett, meleg helyre érjek. És még le sem esett a hó, futott át az agyamon.
Amikor behúztam magam mögött a füstös kocsma ajtaját, már mindenki ott volt, akire számítottam. A szokásos helyünkön csoportosultak. Amint beléptem, elcsendesedtek, és mind a négyen felém fordultak. Eléggé ijesztő volt, zavarodottan pislogtam rájuk, miközben kibújtam a dzsekimből.
– Csá! Mi van?
– Nem kaptad meg az sms-em?
– Nem hoztam a mobilom – feleltem Tomi kérdésére, és ledobtam magam a nyurga Gyuri mellé. – Mert?
Ahogy kiejtettem a számon, megpillantottam a pultnál a „miért”-et. Kopasz feje csak úgy világított, széles hátával pedig kitakart két méteres körzetben mindenkit előlem. Most először láttam Dezsőt azóta, hogy összeverekedtünk, amiért felpróbálta a csajom.Többször is. Ökölbe szorult a kezem.
– Mondtam, hogy ne hívjátok meg. – Összeszorított fogaim között préseltem a szavakat.
– Nem hívtuk, itt voltak, már amikor jöttünk – tárta szét a karját Tomi.
A figyelmemet nem kerülte el a többesszám. Újra Dezső felé sandítottam, és amit láttam, az rohadtul nem tetszett. Egy magas, szőke csajt karolt fél kézzel. Formás segg, vékony lábak, még vékonyabb derék. Már csak Kinga hiányzott, de tényleg.
– Nem mehetnénk máshova?
– Mikor fogod már túltenni magad rajta? – szólalt meg Gyuri, majd kortyolt egy nagyot az előtte lévő sörből. – Már egy hónapja szakítottatok.
– Így van. Ne legyél punci, inkább igyál egyet! – Berci felém csúsztatott egy bontatlan üveg sört.
– Inkább hagyjuk, hogy kettőnk közül ki a nagyobb punci – mondtam, miközben lepattintottam a kupakot. – Huszonnégy évesen is még mindig anyád mondja meg, hogy mikor menjél haza.
– Mintha annyi közöd lenne hozzá. Nekem legalább van kihez hazamennem.
Már éppen a számhoz emeltem az üveget, amikor megálltam a mozdulatban. Felmértem Bercit; fél fejjel alacsonyabb volt nálam, pedig én sem tartottam magam túl magasnak, a karja, mint egy-egy szál ropi, kerek szemüvege pedig mélyen a bőrébe nyomódott.
– Nekem is volt, Harry Potter. De az a köcsög Újvári lecsapott rá, mert úgy látszik neki jobb a használt áru. – Amint befejeztem a mondatot, éreztem, nem, tudtam, hogy ezt nem kellett volna hangosan kimondanom. Berci mereven elnézett a fejem felett. Meg sem kellett kérdeznem, sejtettem, hogy kit bámul ennyire. Hátrafordultam, és szembetaláltam magam egy hassal. Felemeltem a fejem, és egyenesen Dezső szemébe néztem. Hogy ez mennyire tipikus. Ki más állt volna ott helyette?
– Kit neveztél te köcsögnek? – Mély baritonja megrezegtette a belső szerveimet. Nem is a használt áru kifejezésen akadt ki. A mögötte felbukkanó Kinga ezt azonnal szóvá is tette.
– Na, és amit rám mondott?
– Nyugodjá’ szivi, ne szólj bele a férfiak dolgába.
Legnagyobb meglepetésemre a csaj visszavonulót fújt. Felvontam a fél szemöldököm; mellettem pedig akkora volt a szája mindig.
– Mivel sikerült így beidomítanod? – Soha nem tudom befogni a pofámat.
– Na, elég volt, álljá’ föl! – dörrent rám Dezső.
Nyeltem egy nagyot. Visszanéztem a haverok felé. Tomi a fejét rázta, Gyuri szemlátomást élvezte az előadást, fülig ért a szája, Berci pedig kérdőn nézett vissza rám. Erre mit lépsz? Letettem a sörömet, majd felegyenesedtem. Megkerültem az asztalt, úgy álltam a kolosszus elé; védtelenül, leeresztett kézzel. Hát idáig jutottunk. Emlékeztem Dezsőre még az óvodából, amikor együtt fociztunk, és kiállt mellettem, ha a nagyok csesztettek.
– Nemár, haver! Komolyan. Egy csaj miatt csinálod a cirkuszt itt mindenki előtt? – próbáltam menteni a menthetetlent, Dezső lelkére beszélni.
– Kangát ebből hagyjad ki! – A nyelvemre kellett harapnom, hogy még véletlenül se szólaljak meg, de nem bírtam ki.
– Kanga? Honnan szalajtottad? A Százholdas Pagonyból?
– Mi? – pislogott rám Dezső föntről, mire én csupán legyintettem.
– Figyelj, tényleg nem akarok balhét. Jobb lenne, ha elmennétek.
– Mi menjünk el? – Dezső arca haragosvörösre gyúlt. – Mit képzelsz magadról csíra gyerek? Látom a mú’tkori verésbő’ semmit nem tanultá’. Túl nagy az arcod.
– Pedig elbújhatok a tied melletted.
Ez volt az a pont, amikor Dezső megelégelhette a dolgot. Fél másodpercre egy ököl töltötte ki a látómezőmet, aztán már csak a zuhanást érzékeltem. Olyan kecses lehettem, mint egy balerina, ahogy engedelmesen oldalra dőltem. A fejem nagyot koppant a padlón; felnyögtem. Nem, nem történhet meg megint. Egyszerűen nem hagyhatom, hogy a csávó ismét kiverje belőlem a szart is. A melóhelyen pedig magyarázkodhattam, hogy nekimentem az ajtónak, legurultam a lépcsőn részegen, mert az istenért sem vallottam volna be, hogy jól helyben hagytak. Nagyokat pislogtam, hogy kitisztuljon a látásom, és eltűnjenek a villódzó csillagok a szemem elől, majd kóválygó fejjel felegyenesedtem.
– Fiúk, fiúk, ne itt! – szaladt oda hozzánk a pultos fejvesztve, a rémülettől eltorzult arccal. Lelki szemei előtt valószínűleg már látta, hogyan amortizáljuk le a berendezést.
A csávó felkiáltott, amikor a figyelmeztetésére fittyet hányva, nekimentem Dezsőnek, és az egyik kerek faasztalra löktem. Ezúttal résen voltam, és a bal karommal félreütöttem a fiú öklét, a jobbommal pedig behúztam neki egyet, kettőt, hármat. Felszínre jött minden dühöm, megalázottságom. Dezső a földbe döngölte az önbizalmam, a méltóságomat, a hírnevemet, amikor megfektette Kingát, utána meg jól beverte a képem. Megállt körülöttem az idő. Hallottam a tompa kiabálást, és éreztem, hogy valaki le akar fogni. Engedtem neki. A hónom alá nyúltak, és elrángattak a véres fejű fiútól. Mielőtt kidobtak volna a kocsmából, a tekintetem összetalálkozott Kingáéval. A zöld szemében tisztelet, és, talán rosszul láttam, de mintha vágy csillant volna. Ez tetszik, mi?
Becsapódott az orrom előtt az ajtó, megszakítva a szemkontaktust az exemmel. Tomi az egyik csálé lámpaoszlopnak lökött.
– Normális vagy? Azt akarod, hogy innen is kitiltsanak?
– Húzok haza – morogtam. Gyuri hozzám vágta a dzsekimet, és a sapkámat. Magamra kaptam őket, meggyújtottam egy szál Bondot, és hátat fordítottam a többieknek. Azoknak a beszariaknak, akik rohadtul nem képesek kiállni a haverjuk mellett.
– Várjál már – futott utánam Tomi. – Mi volt ez az egész?
– Még kérdezed?
– Kiprovokáltad a verekedést.
Beleszívtam a cigimbe. Igen, lehet, hogy így volt. Azt akartam, hogy történjen valami. Azt akartam, hogy Dezső támadjon, okot adjon a bunyóra.
– Na és?
– Mit érzel Kinga iránt? – Tomi benyúlt a zsebembe, és kiszolgálta magát az én cigimből.
– Semmit. Mit éreznék?
– Szeretted.
– Hagyjál már! Nem fogok erről beszélni, főleg nem veled. Mi vagy te, a pszichológusom, baszod?
– A barátod.
– Aki mindenbe beleüti az orrát – tettem hozzá.
– Oké, akkor magadra hagylak. Majd holnap. – Összeütöttük az öklünket köszönésképp.
Amint hazaértem, beálltam a zuhany alá, ami olyan hideg vizet zúdított rám, hogy azonnal a harmadára ugrott a férfiasságom. Öt perc után kiugrottam a víz alól, és kapkodva végigdörzsöltem magam a nyirkos törölközővel. Meztelenül átrohantam a szobámba, felvérteztem magam a hideg ellen, ami minimum három pulóvert és egy mackónadrágot jelentett, és bebújtam a takaró alá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése