2017. november 13., hétfő

16. fejezet

Sziasztok! :) Úgy látszik, hogy ha szombaton is dolgozom, akkor képtelenség időben hoznom a következő fejezetet :D Ne haragudjatok a csúszásért, húzós hét áll mögöttem, de most újra itt vagyok, hogy boldogítsalak titeket :D A fejezethez jó olvasást kívánok, továbbá fel szeretném hívni a figyelmeteket, hogy a Feketén-fehéren című blogon verseny zajlik, amit ITT tudtok megnézni!
Szép estét nektek! <3

16.
Adri
„Ha hozzám érsz, akkor azt akarom, hogy hagyd abba, de ha nem érsz hozzám, akkor meg azt akarom, hogy kezdd el.”

Álmomban ismét megvertem Kingát; szinte újraéltem az egészet. Levegő után kapkodva riadtam fel. Már felkelt a nap, bevilágította az egész szobát. Nyomást éreztem az oldalamnál, így óvatosan odasandítottam. Egy vastag kar ölelt át. Hátra néztem, Bálint szeme még csukva volt. Visszafordítottam a fejemet és elmosolyodtam. Nem toltam le magamról a karját, csak becsuktam a szememet; élveztem a helyzetet, egészen addig, amíg egy kemény valamit nem éreztem a fenekemnél. Kikerekedett a szemem, és próbáltam észrevétlenül arrébb húzódni, de nem nagyon sikerült. Addig mocorogtam, amíg a hátam mögül Bálint meg nem szólalt:
– Fent vagyok ám. Zavarok?
– Nem – motyogtam, és örültem, amiért nem látja a fejemet.
A fiú megmozdult, megfogta a hasamat és végigsimított a csípőmön, amikor elvette a kezét. Hangtalanul sóhajtottam egyet. Mind a ketten nyögve fordultunk a hátunkra.
– Faszom, alig tudok mozogni – szuszogta Bálint, mire egyetértően morogtam. Talán rosszabb volt, mint előző nap; jobban rápihentünk a sérülésekre.
Mielőtt kikászálódtam volna az ágyból, megkérdeztem, hogy mi a terve mára, mire csak megvonta a vállát. Nem kerülte el a figyelmemet a pillantása, amivel olyan fürkészően mustrált, mintha belém akarna látni, a gondolataimban olvasni. Ezzel nem volt egyedül; az esti beszélgetés után, én is szerettem volna tudni, hogy most hogyan állt hozzám, mit gondolt kettőnkről.
Nem kérdeztem meg, helyette ledobtam magamról a takarót, és szabályosan lefordultam a földre. Alig tudtam ráállni a jobb lábamra; minden mozdulatra éles fájdalom hasított belé. Valószínűleg Kinga rúgása izmot talált. A fiú harsányan felröhögött, ahogy a bénázásomat figyelte.
– Nem vicces! – morogtam, és feltápászkodtam, az ágyba kapaszkodtam. – Te sem jártál jobban. – Erre csak elhúzta a száját. – Te nem jössz?
Semmi jelét nem mutatta, hogy el akarná hagyni az ágyat; ráérősen heverészett a vastag takaró alatt.
– De, csak megvárom amíg lelankodok – válaszolta őszintén.
Most én nevettem fel. A polgárpukkasztó stílusával mindig megdöbbentett, és általában azért derített jókedvre, mert nem hittem el, hogy ilyeneket kiejt a száján. Hirtelen benyúlt a takaró alá, és megfogdosta az ágyékát.
– Már alakul – tett helyzetjelentést.
Végigszántottam a kezemmel az arcomon, majd kiléptem a szobából. Ahogy a fürdő felé sántikáltam, lenéztem a hatalmas lila foltra a combomon. Kinga ajándéka… Nem hagyja, hogy elfelejtsem.
Miközben fogat mostam megérkezett Bálint is, egy szál boxerben. Akkor tudatosult bennem, hogy két hét alatt, még egyszer se láttam így. Mindig pólóban mutatkozott előttem. Végigmértem és megjegyeztem magamban, hogy a kőműveskedés jót tett neki. A pocakja nem tűnt el teljesen, de mellette izmos is volt, mintha gyúrna. Szépen összeszedte magát az évek alatt. Bálint látta, hogy bámulom. Mögém lépett, én pedig megdermedtem, ahogy a derekamra csúsztatta a kezét és finoman arrébb tolt.
– Nem férek ide.
Ő is fogat mosott. Oldalra sandítottam, és szemrevételeztem a sebeit, amik az egész testét borították.
– Csoda, hogy élsz – mondtam.
– Én is úgy gondolom – morogta sötéten, a fogkefével a szájában.
Amikor végeztem, én is mögé léptem, és ugyanúgy végigsimítottam rajta, csak a körmöm hegyével. Kirázta a hideg.
– Nem férek el.
Felhorkantott, és mosolygós szemmel nézett rám. Nem csak ő játszhat, tapizhat, felvettem a kesztyűt vele szemben. Gyorsan felöltöztem, aztán a konyhába mentem. Kivettem egy energiaitalt a hűtőből és a tűzhely elé álltam. Meggyújtottam a gázt, majd odaraktam a serpenyőt, miután beleöntöttem az olajat.
Bálint szintén felöltözött, belépett a helyiségbe, megkerült, és magához vett egy sört.
– Gyűrűk ura? – kérdeztem, rá sem nézve.
– Mi?
– Láttam a tetkódat.
A mosogatóra könyököltem, és ittam az energiaitalból.
– Ja, hogy az? Aha – bólintott. – Ki akarom majd bővíteni.
– Mivel?
– Gollammal, ahogy a gyűrű után nyújtogatja az ujjait.
Elfintorodtam.
– Gollam olyan csúnya.
– Gollam az átlagember, aki megszállottan ragaszkodik ahhoz, ami teljesen soha nem volt az övé. Én bírom a kis szörnyet, a legjobb arc az egészben.
– Megszólalt a tanult ember – nevettem fel. – Nekem Legolas a kedvencem.
– Miért?
– Mert jó pasi – nyújtottam ki a nyelvemet. Bálint somolyogva megcsóválta a fejét.
– Nők... Legolas olyan, mint egy rossz balerina.
– Ne szidd! – szegeztem rá az ujjamat. – Mert tünde, mindegyik ilyen kecses – érveltem.
– Ha már a jó csávóknál tartunk, szerintem Aragorn jobb.
– Ezt elég fura a te szádból hallani – vigyorogtam.
– Csak azért, mert én is pasi vagyok, meg tudom ítélni, hogy ki néz ki jól és ki nem – vonta meg a vállát.
– Egyébként Legolas szőke.
– És?
– Azokra bukok. A szőkékre. – Kihívóan mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott; el is vörösödött egy kicsit. – Elpirultál! – mutattam rá nevetve. Nem hagyhattam szó nélkül.
– Hogy a picsába ne pirultam volna? Amikor álmaid nője mondja, hogy bukik rád, még szép, hogy belevörösödsz. – Most viszont nekem kezdett el égni a fejem, amin jól szórakozott. Visszaadta, egy-egy. Nem szóltam semmit, helyette kivettem két tojást, és beletörtem a forró olajba. Ugrottam egyet, amikor le akart köpni.
– Jól áll a tojás a kezedben – jegyezte meg a fiú.
– Te is kérsz? – hagytam figyelmen kívül a mondatát.
– Már van kettő.
Hitetlenkedve pislogtam rá.
– Azért csinálok neked is. – Kezdtem azt hinni, hogy Bálinttal nem lehet értelmesen beszélgetni hosszú távon.
– Kösz, de nem kell sok, nem akarok elhízni.
– Nem fogsz – mosolyogtam rá. Csak nehogy megint olyan irányba forduljon a beszélgetés, amit nem akarok.
– Azért kurva érdekes, hogy dagadtan is bejöttem neked – nézett rám komolyan.
– Nem annyira érdekelt a súlyod, csak ezzel tudtalak a legkönnyebben húzni – vallottam be úgy, hogy a sülő tojásokat szuggeráltam. Megfordítottam őket, és akkor néztem csak a fiúra. Mosolyogva bámult vissza rám.
– Mi olyan vicces?
– Az, hogy tíz év múlva tudok meg ilyeneket.
– Válthatnánk témát? – húztam el a számat, majd elővettem két tányért, és ráraktam a tojásokat. Az egyiket Bálint kezébe nyomtam, elzártam a gázt és kiléptünk a konyhából. Beültem a gépe elé, mire a fiú felvonta a szemöldökét.
– Szeretnék valamit megnézni.
Bálint intett, hogy csak tessék. Lehuppant a kanapéra, és nekiesett a kajának. Vigyorogva figyeltem hogyan tömi magába. Tiszta tojás volt a feje. Én se tudtam normálisan enni soha, ezért nyugodtabban láttam neki a sajátomnak; sikeresen le is ettem magamat. A villámról a fél tojás az ölemben landolt. Bálint felhorkantott, majdnem félre is nyelt.
Meglepődtem, amikor a képernyőn nem egy meztelen nő jelent meg, hanem egy motor.
– Veszek majd egyet – magyarázta teli szájjal.
– Szeretem a motorokat.
– Szőke vagyok, és még motorom is lesz – csóválta a fejét Bálint. – Én vagyok az álompasid.
Zavartan elnevettem magamat. Nekem is ez jutott az eszembe, csak nem mondtam ki. Elég feltűnő volt, hogy amióta tisztáztuk a dolgokat, sokkal nyíltabbá vált. Teljesen új, szokatlan volt számomra; mintha most kezdtünk volna igazán ismerkedni, feltérképezni a másikat, komolyan venni egymást. Ha félretettem a bunkó és idétlen énjét, egy nagyon jó fej fiút találtam, csak ehhez, át kellett látnom az álarcán. Meg voltam róla győződve, hogy ez csak álarc, sokszor a beszólásaival magát szórakoztatta, legbelül magányos és szomorú. Na meg dühös, úgy mindenre és mindenkire.
Felléptem a Facebookra, és bejelöltem ismerősnek.
– Most már ismerjük egymást? – nézett rám hunyorogva. Lebuktam, figyelte, hogy mit csinálok.
– Nem? – pislogtam vissza rá ártatlan képpel.
– Nem jelölök vissza – vigyorgott.
– Ezért csináltam neked kaját? – Megjátszottan felháborodtam, még a kezemet is csípőre tettem. A fiú csillogó szemmel pillantott rám, a gyomrom pedig fájdalmasan összerándult. Megláttam azt benne, amit titkon akartam. Vajon ő már tudja, hogy nem csak a szenvedély hajtja, hanem sokkal mélyebb érzelmek?
– Finom volt. – Letette a tányért a földre. Felhúztam a fél szemöldökömet, a fejemmel a tányér felé böktem.
– Ott a helye?
Bálint kikerekedett szemmel bámult rám.
– Most nem mondom, hogy ez az én lakásom... – Nem tágítottam, így szusszantott egyet, felkelt és morcos képpel kitrappolt a konyhába. Amíg nem volt a közelemben, büntetlenül garázdálkodhattam a gépén. Megnéztem a mappáit; nem hazudott, a háromnegyede csak pornó volt. Már csak a címek zavarba hoztak, meg a mappák nevei. Találomra rákattintottam egyre, és elborzadva görgettem lejjebb. Volt ott minden, amiről hallani sem akartam, nem hogy látni.
– Magadra hagyjalak egy fél órára? – szólalt meg hirtelen a hátam mögül.
– Basszus! – kiáltottam fel, és majdnem lefordultam a székről. A fiú jót kacagott rajtam.
– Ennyire belemerültél?
– Csak kíváncsi voltam. – Gyorsan bezártam mindent. – Tied a pálya – álltam fel a gép elől.
– Enyém a pálya? – mosolygott, és közelebb lépett. Megfogta a kezemet, megsimogatta a hüvelykujjával a kézfejemet, majd elengedett és leült a helyemre. Pár pillanat volt az egész, de azalatt leizzadtam háromszor, a szokásos gyomorrándulás és erős szívdobogás mellé. Rájöttem, hogy még meg sem ettem a reggelit, úgyhogy lefeküdtem a kanapéra, és lassan nekiláttam. Nem akartam megint beégni, és lekajálni valamit. Amikor végeztem a tojással, kivittem én is a tányért, majd visszatértem a nappaliba. Felvetette az ötletet, hogy megint GTA-zzunk. Ezúttal is én játszottam, ő nézte, miközben hatalmasakat nevettünk, és újra a combomat simogatta. Már kevésbé zavart, de azért rászóltam, hogy pont ott tapogat, ahol a sebem van.
– Így nem tudok koncentrálni – jegyeztem meg somolyogva.
– Miért, amúgy tudsz? – röhögött a fiú.
Én is ott hagytam a gépet, és elmentem pisilni. A bőröm még mindig bizsergett, ahol Bálint hozzám ért. Elmosolyodtam; vissza fogja ezt még kapni. Amikor visszacsoszogtam a nappaliba, Bálint már a gép előtt ült, és zenét hallgatott.
– Ezt figyeld, mit találtam a Youtube-on!
Felhangosította a zenét, én meg először szörnyülködve bámultam a monitorra, aztán felkacagtam.
– Mi a címe?
– Átbaszták a szart a kerítésen – olvasta fel.
– Jézusom... Ez valami mulatós?
– Hallgasd! – Visszatekerte, és újra elindította.
„Túl a Tiszán matyiznak az ácsok
De ide hallik a fityma csattogások
Hej, lányom, kérdezd meg az ácsot”
Végem volt, nem is tudtam tovább figyelni. Röhögve dőltem el a kanapén. Amikor abbahagytam, a következő szólt a hangfalakból:
„Mert vö betűvel repülnek a darvak
Kertünk alatt vagy basznak vagy szarnak
Gyere babám a kertünk aljába,
Azt’ tedd a lábad vé betű formába”
– Nee... Kapcsold ki! – visítottam. Bálint teli torokból röhögött, és leállította a zenét. – Ez nagyon beteg!
– Szerintem kurva jó! – törölgette a szemét a fiú. – Pajzán Mulatós? – nézett rám vigyorogva. – Piros lett a Kati csúnyája – olvasta fel a címét.
– Nem, kösz! – nyújtottam ki a kezemet védekezően. – Ilyeneket szoktál hallgatni?
– Most találtam rá, de majd fogom, az biztos! – nevetett.
Ekkor megcsörrent a telefonja a szobában. Felkelt a gép elől, majd amikor visszatért felém tartotta.
– Emese az, gondolom nem engem keres.
– Honnan tudod? – mosolyogtam, de azért elvettem tőle. – Szia, Adri vagyok! – szóltam bele. Emesével már a veszekedés másnapján kibékültem, majd megadtam Bálint számát, hogy azon el tudjon érni. Kíváncsi voltam, mit szeretne; már több mint egy hete nem beszéltünk. Bálint újra elindította a zenét, én meg felhorkantottam.
„Átbaszták a szart a kerítésen
Megbaszták a hites feleségem”
– Mi ez a háttérben? – szólalt meg köszönés helyett Emese.
– Bálint hülye zenéje. – Kimentem az erkélyre. – Mondjad!
– Hallom, jól elvagytok – nevetett a barátnőm. Nem sikerült valami őszintére.
– Minden rendben? – kérdeztem.
– Persze, miért ne lenne?
– Csak szomorúnak tűntél.
– Nem vagyok az. Mi újság? – Mielőtt még válaszolhattam volna, újra megszólalt: – Van kedvetek este találkozni? Beülni valahova. Vinném Ákost is.
Bálint nevében is beleegyeztem, legalább kimozdulunk otthonról. Emese fellelkesült, és megbeszéltük, hogy hatkor találkozunk a Sakálnál. Elmondása szerint Ákos tudja, hol van, szokott oda járni. Amikor elköszöntünk, bontottam a vonalat és visszabicegtem a nappaliba. Letettem a mobilt Bálint mellé, majd mögé álltam, és a fülébe súgtam:
– Megmasszírozzalak?
Felnevetett.
– Tanulsz Emesétől, látom.
Elmosolyodtam és hozzáértem a nyakához; azonnal behúzta.
– Csikis?
– Nem éppen... – Felkuncogtam. A körmömmel cirógattam tovább; libabőrös lett. Láttam, hogy szorosan megmarkolta az egeret a jobb kezével, aztán fojtott hangon így szólt: – Masszírozásról volt szó, nem izgatásról.
Nem szóltam semmit. Szélesen vigyorogtam, roppantul élveztem a helyzetet. Nem én voltam a szenvedő fél. Bálint egyre görcsösebben szorította az egeret, miközben a Google-képek között megfelelő Gollamot keresgélt a karjára. Újra behúzta a nyakát.
– Adrienn – szólt rám halkan.
– Igen, Bálint?
– Basszameg! Ne csináld már! – Előredőlt.
– Jól van, abbahagyom. – Bálint óvatosan ismét elengedte magát. Felé nyúltam, és megint végigsimítottam a nyakán, aztán, mielőtt még menekülhetett volna, megfogtam a vállát.
– Rohadj meg – röhögött fel. – Most jól felállt.
Én is elnevettem magamat, és megszólaltam:
– Azt hiszed, hogy csak neked szabad hergelned a másikat? Zavarni, amikor játszik? – Végigszántottam a karján, le a derekáig.
– Utoljára mondom, hogy ne csináld!
Mind a két kezemmel előre nyúltam, és belemarkoltam a combjába; a fülébe súgtam közelről:
– Miért? Mi lesz, ha igen?
Bálint nem válaszolt, helyette egy gyors mozdulattal elkapta a csuklómat, és a férfiasságára tette a tenyeremet. Azonnal hátraugrottam, ő pedig vigyorogva fordult felém.
– Tudtam, hogy ez bejön. Most már nézhetem a képeket?
Mogorván huppantam le a kanapéra. Szemtelen! Már megint vesztettem, ezt a játszmát is ő nyerte. Pár másodperc múlva gondolkoztam csak el a saját viselkedésemen. Ennyire nyíltan még nem kezdtem ki senkivel. Kicsit szégyelltem magam, de láthatóan a fiúnak bejött a közeledésem, nekem meg az tetszett, hogy neki tetszett.
– Emese elhívott minket este a Sakálba – mondtam egy kis hallgatás után.
– És megyünk?
– Már rábólintottam.
Bálint megvonta a vállát. Részéről aztán tök mindegy volt, hogy megyünk-e vagy sem.
– Segítesz dönteni a képek közül? – bökött a monitor felé.
Felkeltem a kanapéról, és mellé álltam. A fiú felnézett rám, majd megfogta a kezemet, és amikor nem hátráltam el tőle, akkor az ölébe húzott. A bal karjával átölelt, a jobbal görgette lejjebb az oldalt, amire figyelnem kellett volna, de persze nem tudtam. Olyanok vagyunk, mint egy pár, suhant át az agyamon a kósza gondolat. Rettentő zavarban voltam, de igyekeztem nem kimutatni; mintha ez mindennapos lenne közöttünk, pedig éreztem, hogy egyre messzebbre jutunk, ami kicsit megrémített. Nem akartam eltolni magamtól, mert tartottam tőle, hogy akkor elüldözöm. Iszonyatosan fura volt a helyzet, meg fura volt a fiú is, mintha egy éjszaka alatt kifordult volna önmagából. Ami azt illeti, én is kifordultam, viszont jobb volt az eddigi távolságtartáshoz képest.
– Na? – kérdezte Bálint. – Melyik legyen?
– Nem tudom, mindegyik csúnya. – Előre dőltem, rákönyököltem az asztalra, úgy bámultam a képeket. A fiú közben a derekamat simogatta.
– Választanod kell egyet.
– Jaj, most komolyan én döntöm el? Azt hittem, hogy csak a véleményemet kéred ki.
– Igen, te döntöd el.
– De ez egész életedre ott marad. – Ránéztem, és azonnal kiürült a fejem. Bálint szeme méregzöld árnyalatban csillogott. Megbizsergetett. A keze megállt a fenekem felett, és csak bámultuk egymást. Vártam, hogy történjen valami, vártam, hogy kezdeményezzen, de ehelyett elengedett és hátradőlt a széken.
– Válassz, aztán kimegyek cigizni.
– Oké, akkor bökök egyre.
– Elhúztad a szádat – vigyorodott el. Meglepődtem, mert észre sem vettem. – Gondolod, hogy ideje lenne tovább lépnünk?
Felhorkantottam, és zavartan lehajtottam a fejemet. Bálint direkt fogalmazott úgy, ahogy én annak idején, mielőtt először megcsókoltam.
– De még nem is smároltunk – feleltem a térdemnek.
– Bepótolhatjuk.
– Emlékszel rá – mondtam ki a nyilvánvalót.
– Persze, hogy emlékszem. – Mintha természetes lenne, hogy az ember tíz éve elhangzott párbeszédeket tart számon a fejében. Elfordítottam a fejemet, és tovább tanulmányoztam a Gollamokat.
– Nem válaszoltál. – Éreztem, hogy Bálint előre hajolt, és a jobb kezét a combomra csúsztatta. Becsuktam a szememet. Gyors, túl gyors, ezt mondta az eszem. A szívemet meg sem hallottam.
– Komolyan kérdezted?
– Nézz a gatyámra, és megtudod, hogy mennyire vagyok komoly a tovább lépésben.
Bálint szélesen mosolygott, és lassan simogatta a combom belső felét.
– A-a – ráztam a fejemet. – Ezt ne! – Lángolt a testem, leizzadtam. Megfogtam a kezét, és lefejtettem a lábamról. Lekászálódtam az öléből. – Menj cigizni, én addig választok neked egy képet.
Nem néztem rá, mélyen lélegeztem, próbáltam visszanyerni a lelki békémet. Bálint is felegyenesedett, megigazította az alsónadrágját, és szó nélkül kiment az erkélyre. Nagyot sóhajtottam, és visszaültem a gép elé. Az arcomat a tenyerembe temettem, ordítani akartam, de helyette morogtam. Amikor felnéztem, láttam, hogy a fiú engem bámul, aztán elfordult és a párkányba kapaszkodott. Találomra lementettem egy Gollamot a sokból, aztán besántikáltam a fürdőbe, és a hidegvíz alá dugtam az arcomat. Engednem kellett volna neki? Határozottan nem! Úgy éreztem, hogy villámsebességgel száguldottunk. A kis játszadozás az elején, a simogatások ide futottak ki. Elhatároztam, hogy sétálok egyet, mind a kettőnkre ráfért egy kis nyugalom.
Még cigizett kint, amikor visszatértem a nappaliba. Melegen felöltöztem, és kidugtam a fejemet az erkélyajtón.
– Járok egyet, majd jövök. Lementettem az asztalra a csúnyaságot, majd nézd meg.
Bálint csak bólintott. Azonnal elnyomta a cigit. Elhagytam a lakást, majd a háztömböt is. Figyeltem az útvonalat, merre megyek, nehogy eltévedjek. Amikor besötétedett, gyorsabban lépkedtem; ijesztő volt ilyenkor a kerület. Másfél óráig voltam távol, de kevésnek tűnt. Összekuszálta az érzéseimet, a gondolataimat. Eddig hol volt ez az énje? Egy hétig alig szóltunk egymáshoz, majd óvatosan kezdtünk el beszélgetni, most meg, bumm! Már ott tartunk, hogy meg akarna csókolni. Mi van? A kórházban kicsit mutatott ebből az oldalából is, de ez lényegesen több volt. Elkapkodjuk, zakatolt a fejemben. Ha komolyan akarunk is egymástól valamit, akkor is korai. Amikor visszaértem, hangosan kopogtam, mielőtt beléptem volna a lakásba. Ki tudja, hogy a fiú miket nézegetett, miközben távol voltam. Nem akartam csak úgy rányitni. Hála istennek, semmit nem zavartam meg, Bálint már jobb színben volt, féloldalas mosollyal az arcán köszönt. Kínosan éreztem magamat, így elfordultam és levettem a kabátomat.
– Sokára jöttél – jegyezte meg.
– Biztosra akartam menni – mondtam, miközben beléptem a konyhába; kipakoltam, hogy kaját csináljak. Annyira belemerültem, hogy megijedtem, amikor Bálint jelent meg az ajtóban. Nekidőlt a félfának, úgy nézett.
– Jó lesz a kép, amit találtam? – kérdeztem, miközben megvajaztam egy zsömlét.
– Jó. – Bálint tartotta a távolságot, aminek most örültem. – Elhívtam a haverokat is a Sakálba – szólalt meg némi hallgatás után.
– Oké. – Még mindig feszült voltam egy kicsit.
A gép mellett megláttam a plusz egy széket, és eszembe jutott az elmúlt néhány óra. Úgy éreztem, hogy beszélnünk kéne erről, annak ellenére, hogy óckodtam tőle. Nem akartam, hogy azt higgye: ő volt a hibás, és többet ne közeledjen. Veszélyes az az út, amin elindultunk; tartottam az együtt léttől. Most megvoltunk egymás mellett, de ez a béke törékeny, éreztem. Mi lenne a legjobb megoldás? Engedjünk a vágyainknak, vagy én engedjek neki? Szerettem a kapcsolatunkat olyannak, amilyen jelen állapotban volt, ám sokáig nem tartható; az egyikünk úgyis tovább akarna lépni, ami nem biztos, hogy jó véget érne. A múltunkat nem tudtuk feldolgozni teljesen. Valahol bennem volt az, hogy ő Gömböc. Féltem komolyabb dolgokba belevágni vele, a bűntudatom miatt. Sokszor még most is nehezen néztem a szemébe.
– Mi az? – zavart meg a gondolkodásban a fiú.
Észre sem vettem, hogy idő közben leültem a kanapéra. Ő a számítógép elől pillantott rám enyhén aggódóan. Nem értettem az arckifejezését.
– Csak elgondolkodtam. – Beleharaptam a zsömlébe, amit percek óta szorongathattam. Jól össze is nyomódott az ujjaim között.
– Min? – Teljesen felém fordult, még a kajáját is letette, és a térdére támaszkodott. Félve néztem rá. Most be kéne vallanom neki, hogy mi járt a fejemben? Ő persze megtenné kanyar nélkül... Miért kell ennek ilyen bonyolultnak lennie? Nem válaszoltam, így ő szólalt meg helyettem.
– Őszintén mondd meg: paraszt voltam?
Rábámultam. Bárcsak az lett volna. Akkor most nem lennék ekkora dilemmában.
– Miért?
– Hogy így nyomultam. – Neki miért ilyen könnyű erről beszélni? – Nem akarok erőszakos lenni – emelte fel a kezét. – Vagy, hogy annak gondolj.
– Édesem. – Felsóhajtottam, és magam mellé tettem a zsömlét, majd az arcomat a tenyerembe temettem. – Nem vagy az – nyögtem az ujjaim között. – Vagyis... de, de tetszik.
Éreztem, hogy lángol a fejem, nem is fordultam felé.
– Gyakorolod az őszinteséget? – Kihallottam a hangjából, hogy mosolyog.
– Nem akarok több félreértést. – Nagy levegőt vettem, aztán erőteljesen kifújtam. – Egyetlen mondattal le tudom írni a problémámat. – Ekkor néztem csak a szemébe. – El fogok vörösödni, de nem érdekel, akkor is kimondom, mert muszáj. Felrobbanok. – Szünetet tartottam. – Ha hozzám érsz, akkor azt akarom, hogy hagyd abba, de ha nem érsz hozzám, akkor meg azt akarom, hogy kezdd el.
– Tényleg elvörösödtél – mosolygott Bálint. Megvontam a vállamat.
– Úgy érzem magamat, mint egy kislány, aki nem tudja kezelni az érzéseit. Nem akarom elsietni a dolgokat. Nekem a szex nem szükségletkielégítés.
Bálint megrázta a fejét.
– Nekem sem mindig.
– Nem mindig? – húztam fel a szemöldökömet. – Ugye érzed, hogy ez milyen gázul hangzott?
– Pasi vagyok. Nekünk nem feltétlenül kell szerelem a dugáshoz.
– Ez a baj! – mutattam rá. – Nem csak egy trófea akarok lenni, vagy strigula a listádon!
– Akkor mi akarsz lenni?
Ennél nehezebb kérdést nem is tehetett volna fel. Nem válaszoltam. Felegyenesedett a székről, és mellém telepedett, miután félretolta a zsömlémet.
– Azt hiszed, hogy csak megdönteni akarlak? – Nem válaszoltam, pedig ez a lehetőség is megfordult a fejemben. – Kajak ekkora gyökérnek nézel? – Mérges fejjel nézett rám.
– Te mondtad, hogy ha látod egy lányon, hogy nem kapható, akkor nem foglalkozol vele – érveltem halkan.
– Igen, és azt is mondtam, hogy te más vagy.
– Miben? – kérdeztem kétségbeesetten. – Mégis miben lennék más, mint a többi csaj, akikkel összegyűrted a lepedőt?
Bálint ingerülten a hajába túrt, majd megfogta a kezemet.
– Nem fogok magyarázkodni, de abba gondolj bele, hogy Kingát szerettem. Tényleg szerettem! Erre itt vagy te, aki sokkal erősebb érzelmeket vált ki belőlem, mint ő. – Kikerekedett szemmel bámultam rá. Ezeknek eddig semmi jelét nem mutatta, mellbevágott az információ. Bálint felpattant mellőlem, és fel-alá kezdett járkálni a nappaliban.
– Szerinted hányszor képzeltem el, csak ma, hogy elkaplak és bevonszollak a szobába? Hogy hogyan tépem le rólad azokat a kibaszott ruhákat! Tudod, mennyire nehéz volt megállni, hogy csak a lábadat fogjam? Ezért is tartottam a távolságot, fostam közeledni. Egyik csajnál sem éreztem így, egyiknél sem! Pont emiatt nem indultam rád olyan durván, hogy ne ezt gondold rólam! Basszameg! Hát meg is kérdeztem, hogy menjek-e tovább?! Ezek után, még azt hiszed, hogy csak egy baszásra kellesz?!
– Honnan tudjam? – pattantam fel a kanapéról. – Hetekig hozzám se akartál szólni, most meg hirtelen rám nyomultál. Mit kéne gondolnom? Az egyik percben így viselkedsz, a másikban meg úgy! Egy beképzelt, hülye picsának tartasz, aki akárkinek szétteszi a lábát! Te mondtad! Ezek után higgyem azt, hogy komolyak a szándékaid?
– Te vagy a hibás! – szegezte rám a mutatóujját, én pedig felháborodva eltátottam a számat. – Miattad viselkedek így! A legrosszabbat hozod ki belőlem!
– Tehát miattam dugtad meg Kingát is?! – Majdnem felnevettem kínomban. – Te nem tudod a gatyádban tartani a farkadat, és engem okolsz emiatt?
– Csak ezt ne... – Lehunyta a szemét.
– Mit ne?
– Ne beszélj így!
– Hogy?
A fiú rám nézett; a szeme mélyzölden csillogott. Lépett egyet felém; megijedtem.
– Érdekel, hogy miért döntöttem meg Kingát? – Nem voltam benne biztos, hogy hallani akarom-e. – Mindig beindulok rád, akarlak, ahányszor a közelemben vagy! Kívánlak, érted?! Kurva nehezen fogom vissza magamat!
– Pedig én nem csinálok semmit...
Bálint eltávolodott tőlem, a hajába túrt.
– Nem akarok veled összejönni! – mutatott rám, a hangja kétségbeesetten csengett. Összehúztam a szememet.
– Úgy mondod, mintha külön kértem volna – tettem csípőre a kezemet. – Nem is volt ilyesmiről szó!
Hirtelen egy ugrással előttem termett; megállt bennem az ütő.
– Szóval azt mondod, hogy ha rád mozdulnék, elutasítanál? – kérdezte halkan. Közel hajolt. – Ha lesmárolnálak, eltolnál magadtól? – Nem válaszoltam. – Láttam hogyan néztél rám a kórházban, hallottam, mire kértél álmodban.
Nyeltem egy nagyot. A szívem hevesen dübörgött a torkomban. A kanapéig hátráltam, Bálint meg jött utánam. Ráestem a matracra, ő pedig fölém tornyosult; az egyik combját befúrta a lábam közé, és hozzám nyomta.
– Tűzforró vagy – állapította meg. – Most mondd, hogy nem hagynál nekem semmit. Hogy most is az a kislány lennél, aki leugrott rólam, és inkább elszaladt, ahelyett, hogy szembenézett volna az érzelmeivel, és felvállalta volna. Ilyen hatással vagy rám, ne csodálkozz, hogy mást dugtam meg helyetted. Petrás Adrienn helyett, aki egyszer már átgázolt rajtam, aki elmenekült, és nem vállalta a következményeket. Nem akarok ugyanaz a balfasz lenni, aki akkor! Nem engedhetem meg magamnak, hogy kezdjek veled, de így kurva nehéz. Érted már, mi a bajom?
– Rám akarsz ijeszteni – szólaltam meg fojtott hangon, rekedten.
– Igen – vallotta be. – Azért, hogy tudd, ki vagyok.
– Akkor miért akartad, hogy idejöjjek? Ha ilyen hatással vagyok rád, minek hívtál?
– Mert egy kibaszott idióta vagyok.
– Szerintem meg nem miattam vagy beindulva. Akárki lehetne itt helyettem. Emesének is elkérted a számát! Simán szexelnél vele!
Bálint elmosolyodott, és megrázta a fejét.
– Nem, akkor csak szívtam a véredet. Nem érdekel a csaj, de az már annál inkább, hogy miért vagy féltékeny rá.
– Nem vagyok! – háborodtam fel.
– Ne hazudj. – A hangából már elpárolgott a harag, szinte suttogott. Megmarkolta a kanapé háttámláját; belefúrta az ujjait, de olyan erővel, mintha komoly fájdalmai lennének. Egy pillanatra elképzeltem, ahogy a nyaka után kapok, lehúzom a fejét magamhoz, és megcsókolom. Akartam, vágytam rá én is, de félő volt, hogy azzal végzetes hibát követtünk volna el. Bálint még közelebb hajolt, a félig nyitott számra siklott a tekintete, aztán halkan káromkodott, és ellökte magát a kanapéról.
A tekintetem a dudorodó nadrágjára vándorolt.
– Te csináltad! – mondta kissé szemrehányóan, miután megigazította.
– Hozzád sem értem!
– Szerencséd.
– Most mit fogsz csinálni? Megint elmész, és elkapod az első csajt, aki az utadba kerül?
Rám nézett, előhúzott egy cigit a Bondos dobozból, és így szólt:
– Vagy téged, ha még sokáig beszélgetünk.
Ledöbbenve ültem fel a kanapén, amíg kiment dohányozni. Köpni-nyelni nem tudtam, csak merőn pislogtam utána. Csodálkoztam, hogy nem tört ki az üveg, amikor becsapta maga mögött. Ennyit a békés időszakról. Nem sokáig bírtuk vita nélkül. Felkeltem a kanapéról, ott hagytam a zsömlét; úgyis kőkeményre száradt már azóta, és besántikáltam a hálóba. Ledobtam magamat az ágyra, és összegömbölyödtem a takaró alatt. Miért kellett rátámadnom? Miért nem tudtam benne megbízni annyira, hogy ne feltételezzek ilyen szándékokat vele kapcsolatban? Egyszerű volt a válasz: nem ismertem eléggé, de éreztem, hogy végig igazat mondott. Talán a hirtelen közeledés zavart meg. Megijesztett; elérte a kellő hatást.
Ajtónyikorgás ütötte meg a fülemet.
– Akarsz még menni a Sakálba? – Bálint hangja barátságtalanul csengett. Összeszorult a szívem.
– Most már ide sem jössz? – motyogtam. Nem voltam benne biztos, hogy meghallotta, de aztán válaszolt:
– Inkább nem.
Összeszorult a mellkasom. Becsukódott az ajtó, és temetői csend borult rám. Megmarkoltam a takarót, és elsírtam magamat. Nem tudtam visszatartani, kitört belőlem. Úgy rázott a zokogás, hogy levegőt sem kaptam. Fájt a mellkasom és a gyomrom. Rettegtem a magánytól, túl sokáig voltam egyedül. Még kisebbre húztam össze magamat. Hirtelen benyomódott mögöttem a matrac, és felemelkedett rólam a takaró. Azonnal megfordultam és Bálinthoz bújtam. Görcsösen belemarkoltam a pólójába, úgy fúrtam a mellkasába a fejemet; mégsem hagyott egyedül. Átölelt. Percekig potyogtak a könnyeim. Lassan, nagyon lassan csillapult a zokogásom szipogássá. Megpuszilta a fejem búbját. Még soha nem voltam ennyire nyomorult. Szégyelltem is magam a gyengeségem miatt.
– Bocs, balfasz voltam, hogy kiabáltam, csak felbasztál.
Megráztam a fejemet.
– Én voltam a hibás. Vagy mind a ketten – tettem hozzá.
– Ja.
– Amúgy mehetünk, csak összeszedem magamat. – Megtöröltem az orromat. – Szerintem tiszta takony lettél – jegyeztem meg.
– Elhiszed, hogy most leszarom?
– Díjazom, hogy most nem állt fel a fütyid. – Halkan felnevettem, mire Bálint is így tett.
– Bőgő lányokra valamiért nem szokott. – Nem válaszoltam, csak közelebb húzódtam hozzá. – Bocs, amiért rád másztam.
Megbánta, tisztán kiérződött a hangjából. Nem válaszoltam semmit, hiszen tehettem arról, hogy ő így reagált. Megsimogatta a fejemet, aztán újra megkérdezte, hogy biztosan le akarok-e menni a Sakálba. Határozottan bólintottam; még vettem néhány mély lélegzetet, és elengedtem. Nem néztem rá, úgy másztam ki a takaró alól. Kibattyogtam a nappaliba, hogy átvegyem a nadrágomat, mert ezen még mindig egy hatalmas folt virított, ahol leettem magamat. Mire elkészültünk teljesen, már elmúlt hat óra. Szerencsére nem kellett sokat sétálni, tíz perc múlva be is léptünk a kocsma ajtaján. Nem meglepő módon, már mindenki ott volt; nagy örömmel fogadtak minket.
– Késtetek – jegyezte meg Tomi. – Talán nem volt elég az egész nap együtt?
Bálintra sandítottam, aki szélesen vigyorgott.
– Most is az ágyból másztunk ki – kontráztam rá. A fiú felnevetett, a többiek pedig elképedve pislogtak ránk. Leültünk egymás mellé.
– Így van, de megbeszéltük a dolgokat. – Bálint átkarolta a vállamat. – Az esküvőig várni szeretnék.
Hatalmas nevetés robbant ki az asztalnál. Emese velem szemben olyan savanyú arcot vágott, mintha három citromba harapott volna egyszerre. Mogorván bámulta Bálint kezét a vállamon. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Mégis csak volt valami baja, hiába tagadta.
– Már jobban vagy? – kérdezte a lány mellől Ákos.
Mosolyogva bólogattam, mire Bálint így szólt:
– Jó kezekben van.
– Azért van kisírva a szeme? – A hang irányába néztem; Gyuri volt a közbeszóló. – Én nem síratnálak meg egyszer sem – jegyezte meg, mire elnevettem magamat, és Bálintra néztem. A fiú csak féloldalas mosolyra húzta a száját.
– Szomorú lett, amiért várnia kell a nászéjszakáig – mondta.
– Máris lecseréltél, drága Gyurim? – lépett oda hozzánk, egy fájdalmasan hosszú lábú csaposlány, és egy sört tett Bálint elé.
– Téged, Orsi? Soha! – rázta a fejét elszántan Gyuri.
– Na persze – súgta Bálint a fülembe, amikor a lány hallótávolságon kívül ért. Felkuncogtam. Amikor a többiek felé fordultam, a tekintetem Tomira tévedt, aki valamiért lehajtotta a fejét, és rávigyorgott a sörére.
– Tomi, beszélhetnénk? – szólaltam meg. Érdeklődve rám nézett, aztán bólintott. Kikászálódtam Bálint mellől, aki árgus szemmel pislogott utánunk.
– Minket néz, mi? – szólalt meg halkan Tomi.
– Aha – mosolyogtam. Kiléptünk a járdára, a hidegbe.
– Halálosan féltékeny még mindig – jegyezte meg a fiú. – Mit akartál mondani?
– Úgy éreztem, hogy neked van mondanivalód. Min vigyorogtál az előbb?
– Semmin, csak örülök nektek.
– Rajtad legalább látszik – morogtam. Amikor a fiú értetlenkedve nézett rám, hozzátettem: – Emese nagyon morcos, nem vetted észre?
– Adri, én mindent észreveszek. Persze, hogy láttam. Gondolom, tudod, hogy miért.
– Belezúgott Bálintba. – Elhúztam a számat.
– Így van – adott igazat Tomi. – De te is – mutatott rám.
– Nem is – hajtottam le a fejemet.
– És még tagadja! – kacagott fel a fiú. – Emlékszel? Én mindent észreveszek. – Most örültem, hogy sötét volt, így nem kellett szégyenkeznem a vöröslő fejem miatt. – Hiszel nekem, ha azt mondom, hogy nem kell Emese miatt tartanod? Bálinton most egy szemellenző van, csak téged lát, senki mást.
– Gondolod? – pislogtam fel rá.
– Nem vetted észre, hogyan bámul? – nevetett Tomi. – Olyan elvakultan szerelmes a gyerek, hogy rá sem ismerek. Tényleg örülök, rá fért már.
– Miért? Mi volt?
– Nem tett neki jót a Kingás cirkusz, utána meg az a kínlódás amit levágott miattad. Látnod kellett volna. Ha engem kérdezel, ez az érzelem irántad, nem újkeletű, nem most alakult ki, hanem még a suliban.
– Elmondta?
– El. Kis geci voltál vele. – Kényszeredetten nevettem. – De most törleszthetsz. Helyre pakolhatod a csávót lelkileg.
– Szeretném – vallottam be lesütött szemmel.
– Akkor hajrá, kislány! – ütött bele a vállamba vigyorogva. – Miért vörös a szemed, amúgy?
– Hülye voltam – legyintettem. – Nekiestem, hogy biztos csak egy éjszakára akar, aztán kiderült, hogy nem. Azt mondta, és most idézem: „Azt hiszed, hogy csak egy baszásra kellesz?”
Tomi elnevette magát.
– Töki, Töki... Ez nála felér egy szerelmi vallomással. Nagyon romantikus, hát ki tudna neki ellenállni? – Én is jót nevettem ezen.
– És mi van veled, meg azzal a másik lánnyal? – tereltem a témát. Amíg a Barlang felfuttatásán fáradoztunk, a fiú mesélt egy lányról, akivel nem lehet együtt, pedig nagyon szeretné. Tomi azonnal elkomorult.
– Semmi, próbálom elfelejteni.
– Sajnálom.
– Nem kell – legyintett. – Én vagyok a faszfej, amiért beleestem egy olyan emberbe, aki soha nem lehet az enyém. Na, de mindegy, menjünk vissza. A végén még rosszra gondolnak a többiek. Amúgy észrevetted, hogy Berci még hozzád sem szólt? – kérdezte Tomi, amikor behúztuk magunk után a kocsma ajtaját. – Rád sem mer nézni a múltkori miatt.
Ezen mind a ketten jót nevettünk.
– Figyeld Bálintot, de ne olyan feltűnően.
A fiúra pillantottam a szemem sarkából. Bálint kitekert nyakkal bámult minket, feszült volt.
– Cuki – nevettem.
– Mondtam, hogy féltékeny. A hálójában vagy csaj, már csak hagynod kell, hogy elkapjon a pók.
– Ez undorító hasonlat volt – röhögtem teli torokból.
– De találó. Na, nyugtasd meg, hogy nem történt semmi, mert a végén még átránt az asztalon – nevetett Tomi is, aztán elhallgattunk, amikor odaértünk hozzájuk.
Felhőtlen jókedvvel huppantam le szorosan Bálint mellé. Észrevétlenül a lábára tettem a kezemet, ő pedig ismét átkarolt. Nem kérdezett semmit, de biztos voltam benne, hogy majd otthon bepótolja. Figyeltem, hogy addig a többiek miről beszélgettek, vagyis csak Emesének járt a szája folyamatosan; részletesen mesélte, hogyan ismerkedtek meg Ákossal. Éppen az első randijukat ecsetelte volna, amikor Berci hirtelen közbe szólt:
– Adri – felé fordultam, ahogy mindenki –, sajnálom, amiért úgy letámadtalak múltkor a bárban.
Nem volt lényeges, hogy abszolút nem passzolt Emese témájába. A lány meg is sértődött, komoran dőlt hátra az ülésen.
– Kíváncsi voltam, hogy mikor szólalsz meg – horkantott fel Tomi.
– Nehéz megszólalni, egy ilyen szépség közelében.
Abszolút nem jöttem zavarba, jót mosolyogtam rajta.
– Egy pofon nem volt elég? – nézett rá Bálint. Tomi felröhögött.
– Mi történt? – pislogott érdeklődve Ákos. Feltűnt, hogy egyszer sem ért Emeséhez, amióta figyeltem őket. Így már értettem, hogy a barátnőm miért volt olyan mogorva, amikor Bálint a vállamat simogatta. Több volt köztünk, mint köztük, és nem is voltunk együtt.
Tomi gyorsan vázolta neki az esetet. Ákos is mosolygott.
– Tied a Barlang? – csodálkozott el a fiú. – Szeretek oda járni, mindig olcsón kijövök az italokkal.
– Ja, ezért fog becsődölni – morogta Tomi.
– Hallod? – hajolt a fülemhez Bálint. – Nem megyünk el kajálni? Hagyjuk itt őket a picsába.
– Unatkozol?
– Végig kellett hallgatnom a barátnőd szívügyeit. Szerinted?
– De az bunkóság lenne, ha lelépnénk. Emese hívott direkt.
– Nem illik társaságban sugdolózni – szólalt meg az említett az asztal túlvégéről. – Beszállhattok a beszélgetésbe, nem kell folyton egymás szájában lennetek.
– Inkább te szeretnél Bálint szájában lenni? – hajolt át Tomi Ákoson keresztül.
– Hülye. – Emese karbafonta a mellkasa előtt a kezét. – Beszélhetnénk, Adri?
Halkan felsóhajtottam; most jön a szidás. Nem is tévedtem. Behúzódtunk egy félreeső sarokba.
– Miért csinálod ezt? – szegezte nekem a kérdést.
– Mit?
– Csak titeket hívtalak! Arról nem volt szó, hogy idejön mindenki.
– Bálint szólt nekik – emeltem fel a kezemet védekezően.
– Akkor is! Nem értem, hogy miért vagy ilyen mostanában!
– Milyen? – húztam fel a szemöldökömet.
– Teljesen megváltoztál, amióta Gömböccel vagy!
– Mit mondtál?
– Jól hallottad!
Megcsóváltam a fejemet.
– Soha többet ne hívd így.
– Na, mi van? Már nem így gondolod? Összemelegedtetek? – Ökölbe szorult a kezem. – Érdekes, amíg akkora volt, hogy alig fért be az ajtón, addig utáltad, most hirtelen jó pasi lett belőle, te is véded.
– Szerettem. – Emese nem hitt nekem, kétkedő fejjel bámult. Legszívesebben megütöttem volna. – Semmit nem tudsz.
– Hogyne tudnék, én vagyok a legjobb barátnőd.
– Így még gázabb, hogy nem ismersz, és olyat feltételezel rólam, hogy csak a kinézete miatt foglalkozok vele. Bálinttal sokkal jobban el tudok dumálni, mint veled! – vágtam a fejéhez. Emesének kikerekedett a szeme, és a színtiszta utálat sugárzott belőle. A barátnőm...
– Aha, mégis Tomit hívtad ki, hogy egy jót dumáljatok.
– Már az is baj? – csattantam fel. – Senkivel nem állhatok szóba miattad? Tomi is kéne, nem csak Bálint?
– Mondd hangosabban, légyszi. Ákos még nem hallotta...
– Gratulálok, Emese! – csaptam össze a tenyeremet. – Mindenkire ugrasz, aki mozog.
– Nem igaz!
– Nem érdekel, mi most megyünk. Majd szólj, ha lenyugodtál. – Hátat fordítottam neki, és odacsörtettem Bálinthoz. – Menjünk! – Tomira néztem. – Már az is a baja, hogy veled beszéltem. Szerinted normális? – Ákosra pillantottam. – Részvétem.
Amint Bálint elköszönt mindenkitől, sarkon fordultunk, és elhagytuk a kocsmát. Egy darabig némán haladtunk egymás mellett.
– Gyros? – nézett rám a fiú. Én csak bólintottam. – Már megint rajtam kaptatok össze?
– Ki máson? – fújtattam. – Úgy gondolja, hogy csak azért foglalkozok veled, mert megváltoztál. – Hitetlenkedve felhorkantottam. – Olyan, mintha nem is ismerne.
– Szóval, ha még mindig kövér lennék, akkor is itt tartanánk?
– Valószínűleg. – Hallgattunk. – Csúnyát mondott rád – böktem ki. – Majdnem nekimentem.
– Csúnyát? – Bálint mosolygott.
– Legömböcözött.
Ránéztem, de a fiú változatlanul vigyorgott.
– És majdnem nekimentél emiatt?
– Ja. Emiatt is. – Bálint közelebb húzódott hozzám, és az ujjával megkereste az enyémeket, majd megfogta a kezemet.
– Remegsz – jegyezte meg.
Nem szóltam semmit. Persze, hogy remegtem, de most már nem csak az idegességtől. Kézenfogva sétáltunk; erősen szorítottam, azt akartam, hogy soha ne engedje el.
– Menjünk haza, nem vagyok éhes – kértem halkan.
Amikor beléptünk a lakásba, ledobtam magamról a kabátomat, és a fürdőbe mentem. Gyorsan végeztem a zuhanyozással; langyos víz folyt a rózsából. Bálint hogy tud így normálisan fürdeni? Én már kezdtem unni, hogy nem lehet rendesen beállítani a hőfokot.
– Ez hamar megvolt – szólalt meg a gép elől, amikor a Mickey-egeres pólómban, és a rövidnadrágban ledobtam magamat a kanapéra. Egy torrentes oldalt böngészett.
– Nem akartam kockára fagyni – morogtam. – Szörnyű! Tegnap leforrázott.
Bálint erre nem mondott semmit, csupán hunyorogva felém sandított.
– A kanapé kényelmesebb, mint az ágyam?
Nem tudtam mire vélni a kérdést.
– Nem – válaszoltam lassan. Vártam, hogy mit akar ebből kihozni.
– Akkor miért akarsz itt aludni?
Hamiskásan elmosolyodtam.
– Akkor hol aludjak? Melletted?
Bálint is mosolygott, aztán a monitor felé fordult.
– Ha akarsz – felelte, de éreztem a hangján, hogy nagyon is azt szeretné. Néhány percig egyikőnk se szólalt meg, majd megmozdultam, kibújtam a takaró alól, és beslattyogtam a szobájába. Izgatottan vártam, hogy mi lesz ezután. Talán most már én is készen álltam volna a tovább lépésre. Bevallotta, hogy komolyan tervezne velem; titkon erre vártam, hogy megnyugtasson, hogy szabadon odaadhatom neki magamat, nem fog átverni. Az oldalamra fordultam, és összegömbölyödtem. Már egy ideje a gyomrom se görcsölt, állapítottam meg boldogan. Amint eszembe jutott, azonnal belenyilallt az alhasamba a fájdalom. Ne, ne csak ezt ne! Kisiettem a mosdóba, és elkáromkodtam magamat. Persze, hogy meg kellett jönnie! Még szerencse, hogy vettem tampont a Sparban. A lehető leggyorsabban átrobogtam a nappalin a szekrényhez.
– Mi az? – fordult hátra Bálint. Nem válaszoltam, visszasántikáltam a fürdőbe.
Ennyit az izgatottságról. Nem lesz semmi közöttünk. Miért nem tudott csak egy napot várni a menstruáció? Vagy a pár óra is elég lett volna! Mogorván bújtam vissza az ágyba. Percekkel később Bálint is megérkezett. Inkább becsuktam a szememet, amikor megláttam, hogy csak egy boxer van rajta, úgy feküdt be mellém. Olyan csúnyán káromkodtam magamban, ahogy eddig még soha. Éreztem, hogy közelebb araszol hozzám. Ne, ne, ne!
– Tudod, mi jutott az eszembe? – szólalt meg közvetlen közelről.
Az, ami nekem is? Ehelyett visszakérdeztem:
– Mi?
Átkarolt, és a hátamra fordított, úgy nézett a szemembe a félhomályban.
– Hogy ugyanolyan idegbeteg hülye vagy sokszor, mint én. – Mosolygott. Majdnem felmordultam, és akkor már századjára ordítottam magamban: miért?!
– Tényleg sokban hasonlítunk – bólintottam rá.
Bálint keze a hasamra siklott; nem mozdultam. Feljebb vándorolt, miközben közelebb hajolt hozzám. Megállt, várt. Nem csináltam semmit, csak néztem, pislogtam. Rettenetesen zavarban voltam, de nyugtatott a tudat, hogy ő is. Erősen gondolkodott, fogalma sem volt, hogy mit lépjen. Sejtettem, hogy most nagyon bele akarna látni a fejembe, de valószínűleg megrémülne. Olyan helyzeteket, pozitúrákat képzeltem el, ami még engem is meglepett. Hirtelen a fejét a párnába fúrta mellettem, a keze lecsúszott az oldalamra; nem értettem a dolgot. Felnevetett.
– Basszameg! – morogta a párnába. – Kurvára ciki, de nem merek tovább menni ennél.
Én is nevettem a helyzet abszurditásán. Két szerencsétlen...
– Nem mersz megcsókolni?
– Nem.
– Talán jobb is. – Erre felkapta a fejét. – Megjött – magyaráztam.
– Fasza...
– Nekem mondod?
Eltávolodott tőlem, és ő is a hátára hengeredett.
– Most legszívesebben toporzékolnék – röhögött. – Faszom! Még a melledet sem tudtam megfogni. – Oldalra fordította a fejét, és rám nézett. – Ez milyen gáz már! Ilyen helyzetbe még soha nem kerültem. Amúgy benne lettél volna?
– A csókban, vagy...?
– Mindkettő – vágott a szavamba.
– A csókban igen, de amúgy ha nem adódott volna ez a problémám most...
– Ne is folytasd! – Az ágyba bokszolt. – Picsába!
– Lehet, hogy nem akarom tudni, de eddig hány lánnyal voltál?
Bálint hangosan kifújta a levegőt.
– Nem számoltam. Négy csajom volt eddig, de hogy mennyivel dugtam...? Fingom sincs.
– Kábé?
– Ha átlagban vesszük, akkor egy hónapban kábé négy-öt. Számold ezt ki egy évre. De változó.
– Értem, szóval sok. – Lerendeztem ennyivel, nem akartam belegondolni, kiszámolni meg végképp. Amint eljutott az agyamig az információ, elképedve néztem rá. – Havonta négy-öt?
– Hetente egy, jobb hétvégeken kettő – bólintott vigyorogva.
– Biztosan hazudsz – ráztam a fejemet.
– Nem, kérdezd meg Tomit.
– Meg is fogom! – biztosítottam róla.
– Egyébként mit beszéltetek? – Úgy tudtam, hogy fel fogja hozni a témát. Túlságosan is fúrta az oldalát a kíváncsiság. Ugyan, mit beszélhetek én az ő haverjával?
– Elmondta, hogy szerelmes egy lányba, de reménytelen a helyzet. – Nem akartam neki mondani, hogy több szó esett róla, mint a titokzatos lányról.
– Tudok róla. – Bálint elhúzta a száját. – Még mindig nem jött meg az esze?
– Ismered a lányt? Tényleg ilyen rossz a szitu?
– Eléggé... Az a lány választotta a cuccaidat. El kéne beszélgetni a haver fejével – morogta. – Elmondom, de megígéred, hogy tartod a szádat? – Olyan szigorúan pillantott rám, hogy teljesen megijedtem; bólintottam. – Armi felesége az.
Eltátottam a számat.
– Először is: au! Másodszor: neki felesége van? Hány éves?
– Mindketten huszonnégy. Ezt Armi nem tudhatja meg, sem a csaj! Tominak meg sürgősen össze kéne szednie valakit.
– Segítsünk neki.
Bálint nagyot ásított, és az oldalára fordult, velem szemben.
– Majd holnap, most aludjunk. Nem maradhatunk fent egyig – mosolygott, mire én is.
Kinyújtotta a kezét, és megfogta az enyémet. Összefontuk az ujjainkat, és becsuktam a szememet.